Dobozi Erika emlékoldal

„Erika hazament. Így kell gondolni rá. Mi nem vagyunk itthon. Ő már igen. És majd mind megyünk utána. Szeretettel is hálával gondolok rá.” Írta Müller Péter, Dobozi Erikára emlékezve, aki szeptember 13-án tragikus hirtelenséggel vesztette életét.

Október 10-én helyeztük örök nyugalomra, szülővárosában, Cegléden, a református öregtemetőben.

Köszönöm mindenkinek a részvétnyilvánítását és ki személyesen, ki lélekben méltóképpen elbúcsúzott Tőle.

Dobozi Erika fuvolaművész volt, zenetanár, pedagógus, tehetséggondozó, fúvószenekari karnagy és még annyi minden.

Kecskeméten tanult a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolában, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végzett, Debrecenben, Matúz István tanítványaként.

 

Erika is, mint sok pályatársa, a családja mellett tanított, tanult, fellépett, szebbé tette művészetével a napjainkat. Nekik a rivaldafényből talán kicsit kevesebb jut és talán kevesebben is tapsolják meg őket, de ők a kis Nagy Művészek.

 

„A helyzet az, hogy mindig fájó, mikor valaki elmegy közülünk, a tér melyet

hiánya okoz, csak az érzi igazán aki mellette volt...

de mindenesetre csak szavak, szavak, szavak.... amikor egy művész távozik,

az olyan mint mikor a virágról letépjük a szirmot.

A művészet Isten ajándéka, a művész Isten ostora, hogy felvillanyozzon ha

kell, belátásra bírjon, ha muszáj, elringasson, ha törődni akar...

Fájdalmadat értem, de ÉRTEM IGAZÁN, mert az érték közlőinek távozása olyan

űrt tud maga után hagyni, mely nem csak mirólunk szól. Szól arról, hogy

vajon képesek vagyunk e megtelíteni az általa megüresedett tért

gondolataival. Ha igen akkor nem élt hiába.

Munkálkodjunk ezen.”

Tisztelettel

Kegye János

pánsípos

 

 

KÉPGALÉRIA